Még 10 nap :)

Tegnap beszereztem a szúnyoghálót. Olyan plafonra akasztós, baldachinos. Tutira mentem, rovarriasztóval impregnált. :)
Büszkén mutogattam otthon - a Doki legalább 5 percig röhögött.
Most miért?
...és 30%-os kenceficét is vettem végre, haladunk-haladunk.
Bőrönd ügyben próbálok még okoskodni, veszedelmes bőrönd árak vannak :(

Próbálom végiggondolni mire lehet még szükség, és nem haladok jól. :s
Rugalmasság, lazaság...rugalmasság, lazaság...

:)

Megvannak a vízumok. Szépek. Az Indiai Nagykövetség is szép. Amikor először mentem oda, egészen megilletődtem... olyan... indiás :)

Gyorsan leszögezem, hogy az indiai út számunkra egyfajta spirituális tanulmányút.
Ez némileg determinálja a várható blogtartalmat.

Izgalmas :)
Az egy dolog, hogy India 20. századi történelme, vagy például gazdasági földrajza nem túl ismert számomra, de az általunk majd meglátogatott városok nevezetességeinek sem jártam még utána,
sokkal inkább foglalkoztat a hinduizmus, a mindennapjaik, a hitük..., hogy mennyivel másképp élik meg az életet, mint mi, kérem magamban Bharatmata-t (India védőangyala, fogadószelleme), hogy legyen hozzánk kegyes és kedves, és sűrűn elveszve próbálok eligazodni Visnu és Síva ezerféle megjelenési formája, a számomra még bonyolult komplex szimbólumrendszer és az 50 szanszkrít hang között... Várom, hogy megtanuljam, hogyan kell viselni szárit, és izgatott vagyok attól, hogy két hétig igazi indiai tanárnő fog tanítani indiai táncra, vagy hogy milyen is egy autentikus ayurvéda kezelés...

Megkésve bár, de ma reggel valóban elkezdtünk "felkészülni".
Nos, a kora reggeli egyenes háttal ülés már önmagában okoz problémát mindkettőnknek,
van még hova fejlődnünk. Még tudunk magunkon röhögni :)
Lélegeztünk (váltott orrlyukú légzés, rendezi az idegi és finomenergetikai állapotot), zöngettük a csakrákhoz tartozó hangokat, mantráztunk... Varázslatos érzés, amikor libabőrös leszel egy mantra ismétlése közben, ezeknek erejük van.