Az első nap Indiában

Sziasztok, üdvözletem küldöm Delhiből…

Hát…Húha…
Executive summary az első napra: szerencsésen megérkeztünk, bőröndökkel együtt.
Na de kezdjük az elején :)

Ferihegyről tegnap 13:45-kor indultunk – volna.
Gyakorlatilag az egész nap a késésekről és a csúszásokról szólt, de valahogy mindig minden összejött.
Becsekkolás után a biztonsági kapuknál anyát ki is kapták a sorból, találtak némi problémát…
Tusfürdőt, ezt-azt-amazt a kézipoggyászban.
Anya, óvatosságból (mi van, ha késik vagy elvész a bőrönd) készült ezzel-azzal,
és nem gondolta, hogy a liquid kategóriába nem csak az innivaló tartozik. :)

A Turkish Airlines gépével mentünk Isztambulba, majd onnan jöttünk Delhibe, és a várakozásokkal ellentétben a török légitársaság járatai nagyon rendben voltak. Kaptunk fincsi kaját, ittam Rukit (olyan, mint a nemtudomhogyírjákjól Uzo), kényelmes volt az ülés, még a Doki lába is elfért, stb.

Csakhát Törökországban ezerrel dúl az utószezon, és annyira terhelt volt török légtér, hogy szóltak, ne induljunk el Bp-ről még, mert nem tudnak minket fogadni… Oké, de para volt, ugyanis 2 óra lett volna főszabály szerint a két járat között az átszállásra, vagyis igazából egy, ha az időeltolódást is bekalkuláljuk. Kicsit időviharba kerültem, sosem tudtam, csak némi fejszámolás és képzavar után, hogy akkor hol hány óra van, mit állítsak hova, és akkor tulképpen mióta is jövünk.
Na mindegy, 13:45 helyett végülis 15:20-kor szálltunk fel… Annyira elszívtam volna egy cigit, de egész Ferihegy 2B non-smoking.. Viszont lehet kapni 1800 Ft-ért ciabattát :)


18:xx-kor landultunk Isztambulban, és elvileg 20-30 percünk volt az átszállásra, volt olyan opció is, hogy nem érjük el a csatlakozást, és Isztambulban elszállásolnak minket, de az ég kegyes, és láss csodát, az indiai járat is csúszott. Nem keveset… 18:45 helyett 20:30-kor indultunk tovább, ami hazai időben 21:30-nak felelt meg.

A 218-as gate-nél adta az első leckét Ázsia. Azt a hatalmas és színes, és európai számára megdöbbentő sort, ami ott fogadott minket… Európai embert már alig láttunk, viszont helyette sok turbán, csador, szári, színek és szagok… Tényleg baromira tülekedős népség, jólnevelt európai lány csak pislog :)

Az indiai járat egy hatalmas Airbus volt, és sima utunk volt, hála az égnek!
Semmit nem tudtam aludni az asszem 6 órás út alatt, de nem unatkoztam.

Azt hiszem hajnali negyed hatkor landoltunk Delhiben. Otthon akkor ¾ 2 van. De itt reggel volt. 27 fokos párás meleg. Még egy órát elszöttyögtünk a reptéren, passport, vízum, ja, és a flu. Mindkét járaton papírokat kellett kitöltenünk, kik és honnan vagyunk és hova megyünk, aztán Indiában a reptéren eü ellenőrzési pontokat állítottak fel hőkamerával… Nem is ez a poén, ez nyílván mindenütt megjelent a H1N1 para miatt, de érdekes látvány volt, ahogy 15 pultnál 15 ember szájmaszkban „szűri” a bejövő 1000 embert…

Amúgy a reptér nagyon korrekt.
Megérkeztek a bőröndjeink is, hála az égnek!

A kijáratnál névtáblával várt minket az emberünk, Ravi :)
Cuki pofa, travel agent, van sok busza több méretben, és most minket gardíroz jobbra-balra. Nem ő a sofőr, az van külön, vezetni.
Mert az külön tudomány.
Kár, hogy nem csinálunk videot… Jesszus.

Gyors fotó a megérkezés örömére, aztán menjünk.
Kilépsz az épületből, és megcsap a kora reggeli párás meleg, és az India szag.
Szerintem édes, és nem büdös, csak „nehéz”,
a Doki szerint disznóölés-szag, hááát, van benne valami, de hozzászokik az ember.

Ravi kisbusza nagyon cuki, otthon kb. a ’60-as években lehetett ilyen, jobbkormányos, faberakásos, légkondis-propelleres 10 személyes. Az Istenek tiszteletére virágfüzért kaptunk a nyakunkba, olyan virágból, ami leginkább az otthoni narancssárga büdöskére hajaz.. :) :)

A kisbusz valami reptéri katonai bejáratnál parkolt, és épp elkaptuk a műszakváltást… Jött kb. 5 busz felfegyverkezett egyenruhás katonákkal… Én még nem láttam ennyi egyenruhást ennyi AK47-essel…:)

És akkor elindultunk. Ó, egek.
A közlekedés külön írást érdemelne. Egy biztos, Budapest közlekedése egyáltalán nem kaotikus, nem dugós, és abszolute nem gáz. Delhié a mi szempontunkból az. A hindik szerint meg nem. De amikor szembe jön 10 tehén az autópályán, az elég funny :)
Mi akkor dudálunk, ha gáz van. Ők azért dudálnak, folyamatosan, hogy ne legyen gáz. És nincs is.
Dudálnak, ha jobbra akarnak sorolni, dudálnak, ha balra, dudálnak előzéskor, mindig dudálnak.
És nem koccannak, bármilyen érthetetlen. Sávok csak azért vannak, hogy fogyjon a festék,
amúgy mindenki megy, ahogy gondolja :)
A riksák nagyon viccesek, de az is érdekes, amikor egy robogón 5-en ülnek.
És látszik, hogy köszönik, jó ez így nekik. A nők (lévén száriban, vagy hosszú ruhában) oldalt ülik meg a motort a férjuram mögött :)
No bukósisak, kapaszkodni is alig. Érzésből csinálják…
Először sokkot kapsz, aztán vigyorognod kell.
És már eszedbe nem jut aggódni, hogy jaj, de közel van ez vagy az. Pont elfér :)

A szállodánk elméletileg, sőt, gyakorlatilag is tök szuper, de ez csak indiai összehasonlításban állja meg a helyét. A szobán nincs ablak, de van légkondi, és plusz ventillátor a plafonon.
A légkondi zúg mint egy traktor :), a ventillátortól lobog a hajad, ha egyik sem megy, folyik rólad a víz. Most, hogy este van, és egy napja szokom a dolgokat, tök korrekt a szállodánk, de reggel azért kellett lélegeznünk… A környékre reggel azt mondtam volna, hogy iszonyat, de most nem tudom ezt mondani… Ez Delhi, és ez itt a normális, like it or not. Tényleg minden az utcán történik, kosz van és zaj és szegénység, de ez India. Az a baj, hogy nem lehet szavakkal leírni, és nem lehet rá igazán felkészülni. Rájöttem amúgy, hogy ami szuper új, és jó minőségű hely, az is valahogy ragacsos, szóval hozzájuk mérten mi nagyon steril környezetben élünk…

Az angollal remekül el lehet lenni. A csoportunkból igazából a Doki és én beszélünk rendesen angolul, ráadásul én szívesebben, úgyhogy Ravi rám kattant, és kinevezett tolmácsnak. Baromira élvezem :) Szoknom kellett, hogy s helyett sz-t mond, és ha shoot-ot mond azt suit-nak értem :)
Azt néha türelmetlenül viselem, amikor segítenem kell a többieknek kaját választani, vagy reptéri nyomtatványt kitölteni, a ruhaboltban pedig egyenesen felhúztam már magam… Nincsen ezzel gond, sőt, csak a többiek néha azt hiszik, hogy azért, mert beszélek angolul, vágom, hogy mi az, hogy Chicken Dhegi. Pedig nem. Vagyis már igen, és tök finom, de értitek…

Próbálok pár képet feltölteni nemsokára.

Az volt ma a fura, hogy majdnem egy teljes napnyi utazás után megérkeztünk, és itt reggel volt, és vártak minket a programok. Mint 7 zombi, úgy éreztük magunkat, ezért gyors reggeli (szokni kell…) után jeleztük Ravinak, hogy aludnánk 3 órát. Szó szerint beájultunk… Délben indultunk útnak, immáron a 35 fokban.

Első utunk a Hillary által is kedvelt ruhaüzletbe vezetett… Gyerekek, ez maga a csoda! Csajok, bár mind itt lettetek volna! Egy üzletsoron bementünk egy 2 emeletes üzletbe, de emeletenként kb. 3 m széles és 5-6 m hosszú, szóval tök pici, ugyanakkor csak a személyzet 10 fő, a falak bepolcozva, rajtuk a sok kelme, selyem, vászon, len, pamut, sál, kendő, ruha, anyag, szárinak való… Pazar színek, minták, és csak a legjobb minőségű igazi anyagok… úúú

A 3 m szélességből 1,5-et matrac foglal el, amin ülnek a boltiak törökülésben, és mutogatják a kelméket, és ott helyben (pikk-pakk) szabják rád a cuccot, ha nem megfelelő méret… A másik mésfél méteren pedig a vásárlók ülnek padokon szembe a kínálattal... Hozzák neked a Pepsit, ez a service része, néha elmegy az áram (5 percenként 1 percre), ha nem megy a légkondi, veszettül izzadsz :), és beleszédülsz a kínálatba. Igazi kereskedők, csak ontják a lehetőségeket… Euróban fizethettünk. Mert persze sikerült választanunk ezt-azt, még a Doki is elcsábult. :)

Aztán várost néztünk Ravival és a kocsival, váltottunk Rupit, vettünk bottled vizet, telefonált, akinek kellett trafikos-vonalas-időtmérős telefonnal… konkrétan 13 rupiból telefonált haza az egyik utitársunk… Egy rupi 5 Ft… Ahhoz képest, hogy a mobiltarifák milyenek haza (1000 Ft körül van egy sms, szóval nem küldök senkinek :)) a vonalas tarifa rendesen ajándék… Csak az a csalafintaság, hogy ha foglalt a vonal, akkor is fizetned kell :)

Megnéztük az India Gate-et, voltunk a parlamentnél és a diplomata negyedben (az egész szép), Indira Gandhi múzeumban, aztán belefutottunk egy jótékonysági vásárba, és a ruhabolt mellett ez volt a nap másik fénypontja… Ékszerek, ruhák, kézműves termékek… sőt, még Tarot kártyavetős nénit is találtunk ;-)

Hosszú volt az első nap, de tök érdekes, és (kopp-kopp-kopp) jól érzem magam! :)

Holnap még Delhi, aztán indulunk felüdülni Udaipurba, Delhi azért nagyon kemény…
Udaipur 700 km-re van (ahh) és Ravi szerint 11-12 órás az út.

Tetszenek az indiai emberek. Kedves a tekintetük, csodásak a nők, a szemük, a hajuk, a ruhájuk, teljesen kész vagyok ettől…

A borravalót nagyon elvárják. Ebédnél 2 asztalnál ültünk, és a másik asztal fizetett hamarabb, és adtak is borravalót. De visszajött a pincér, nem is értettük először, azt hittük, túl sok pénzt adtak.. de nem, a pincér keveselte a tip-et, és basszus visszajött reklamálni… Ezmilyen…:)
Mi 10%-ot adtunk, „Thank you very much, Madam” széles vigyorral búcsúztattak távozáskor…

Amúgy a kaja nem túl drága, de nem is túl olcsó, és baromi finom, mondjuk mi egy elég "menő" étteremben kajáltunk ma, de muszáj szoktatni magunkat szép lassan… 4-en kb. 10.000 Ft-nak megfelelő összeget fizettünk, de ebben leves, főétel, savanyú, köret, pia, minden benne volt. Isteni a sok finom fűszer, és a chapati is bejön (gabonából készítik, sütik olajban, mi fokhagymásat ettünk, király :)

Megyek képezni, és pakolom fel a képriportot is :)